Régi, izgalmas és lezáratlan vita, hogy vajon miért is jó - már ha jó - cserkészekkel dolgozni. Igen, a munkahelyeken, a munkaerő-piacon, a teljesítményközpontú munka világában a cserkészetben szerzett készségek és tapasztalatok - mit és mennyit érnek.

Persze, ehhez ismerni kellene, mivel foglalkoznak a cserkészek. Most engedje el azokat a sztereotípiákat, vicceket, és filmekből ismert utalásokat, amelyekből megítél valamit, amit nem ismer...vagy a rossz tapasztalatait, amelyet egy-egy helyzetben szerzett.... vagy annak a személynek az arcát, aki - bár valahogy cserkészethez kötődött, mégis - csalódást okozott. Mert bármilyen képzést is találunk ki, s bármilyen vizsgarendszert is működtetünk, a jellem nehezen alakítható... talán sehogyan sem lehet.

"A munkaerő piacon a magas szintű angol nyelvtudást, mint egyfajta „szakértelmet” értékelik. Ehhez hasonlóan a cserkész múlt az önéletrajzban garantálja, hogy az illető alapvető készségekkel rendelkezik. Az alábbi tíz készségben jártas személyt alkalmazhat az, aki cserkészt vesz fel munkatársnak. Ne valamifajta kereskedővonásra, „régivágású”-ságra, vagy süteményárusságra gondoljunk a rossz sztereotípiák mentén!

Ismerik a csapatmunkát – Rendelkezhetnek akár 15 éves tapasztalattal a csapatmunkáról, és mindig jelen volt az életükben az az érték, ami összeköti őket: elfogadni a másikat. Az önkéntességükben szereztek tapasztalatot (az együtt dolgozásról) - akár egy sátor felállításban, akár egy 200 fős tábor szervezésében. A cserkészetben a tanulás alapja a projektszerű együttműködés, és a természetes kooperáció.

Kreatívak – Sok évet töltöttek olyan környezetben, ahol különböző helyzetekben kellett innovatív megoldásokat találni. Volt már feladatuk, hogy váratlan viharban rögzítsenek védőtetőt; vagy hogy álljanak elő egy „viking” témára épített táborral, ami 15 napon át 100 gyereket inspirál; vagy hogy szervezzenek meg egy adománygyűjtő kampányt, hogy segítsék a menekülteket Szíriában.

Megbízhatóak a szavaikban és értékrendjükben – A tevékenységük megtervezésében és kivitelezésben használják a cserkészet értékeit, mint egy iránymutató keretet (hasonlóan ahhoz, amit a szakmai világban etikai kódexnek hívunk). Ez megerősíti annak a szükségességét, hogy higgyen a projekcélokban, és részeseivé váljanak, és ezeket a célokat összhangba hozzák a személyes érdeklődésükkel és szenvedélyükkel. Az igazság, a nemesség, a szolidaritás, valamint a szavahihetőség megkérdőjelezhetetlen érték a tevékenységükben.

Tudják, hogyan kell vezetni, és hogyan kell vezetettként dolgozni - Hat éves koruktól gyakorolják a döntéshozatalt, és az egy időben több feladat elvégzését. Egyes esetekben vezetőként vannak jelen, máskor őket vezetik mások. Amikor vezetők, gyakorolják a megegyezések kialakítását, a csapatban való megbízást, belehelyezve magukat mások helyzetébe, és összhangban vannak a döntéseikkel. Amikor vezetettek a csapattal tiszteletteljesen, a megegyezések kialakításért és az összetartásért dolgozók.

Együttérzők másokkal – Hasonlatosan, mint egy cégnél, vannak fiatalok és felnőttek a cserkészcsapatokban. Különböző életkorú, képességű és érdeklődésű személyek. Az együttérzés kulcsfontosságú tényező az együttlét és a támogatás terén. A cserkészetben tudják, hogy nem mindenki képes ugyanolyan tömegű zsák cipelésére, és jobb, ha megosztják a terheket az egyéni képességek alapján. Tisztában vannak azzal, hogy a legjobb túra nem a legmesszebb vivő, hanem az, ha a csapat minden tagja eléri a célt együttesen.

Értékelik az erőfeszítés – A cserkészélet kezdetétől a cserkésztevékenységek középpontjában az áll, hogy a cserkész legyen képes helyt állni, s minden erejét beleadva a korlátait leküzdeni. Mosolyogni a nehézségeken, s mindent megtenni a cél elérésért.

Tudja, hogyan tűzzön ki célokat, és hogyan értékelje őket - Hat éves koruktól gyakorolják, hogyan alakítsák ki személyes és közösségi céljaikat, figyelemmel kövessék őket és értékeljék, és fogadják az őket előrevivő visszajelzéseket. Ezért minden cserkész könnyen kezelhető, amikor a munkaerő-piacra lép.

Nagyvonalú - Az „adni”, és „megosztozni” néhány a leggyakrabban használt szavak egy cserkész életében. A maradék víz a kulacsban nem a kulacs gazdájáé, hanem azé, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Egy önkéntes vezető hajlandó akár 1000 órát is befektetni egy cserkész nevelésébe, hogy jobb emberekké váljanak általa.

Kiáll az igazságtalanság ellen - A mottója: „kicsit jobb világot hagyjatok magatok után, mint amit találtatok”, a cserkészpedagógia alapja, hogy bátorítja a fiatalokat, hogy képesek legyenek felismerni a bennük rejlő lehetőséget, és alkalmazzák a környezetük tökéletesítése érdekében. Bátorítja, hogy oldja meg és nézzen szeme a kihívásokkal anélkül, hogy figyelmen kívül hagyjon bármifajta igazságtalanságot, és tegyen a változásért a jobbítás irányába.

Leleményes emberek – Nagy tapasztalattal rendelkeznek az ülések dinamikussá tételéről, cselekvések általi konfliktuskezeléssel való előállásról, beszéd tartásáról, vagy megtalálni egy olcsóbb szolgáltatást egy kisteherautó bérlésére. Vállalkozó szelleműek és rugalmasak, és a különböző méretű és erősségű problémák kezelésében.

S még kettő, ami a magyar cserkészek sajátossága:

Határokon átívelő gondolkodás - A cserkészet a nemzetköziségre épít, s a határokat nem tekinti falaknak. A 165 országában találunk cserkészeket, s a magyar cserkészek az államhatáron túl is magyar cserkészekkel találkozhatnak. Természetes a nemzetköziség, a nemzetközi környezet, s az együttműködés kulturális különbségek ellenére is.

Vezetői tapasztalat - A magyar cserkészetben a vezetőképzés 14. életévtől elérhető a fiataloknak. Tehát egy friss diplomás akár 7-10 év vezetői tapasztalattal rendelkezik, a cserkészetnek köszönhetően. Ez a vezetői tapasztalat lehet akár egy kis csoport vezetése, akár egy 40 fős egység irányítása vezetőtársakkal.

Írd be az életrajzodba, hogy cserkész vagy! Dolgozz úgy, hogy ez jó hírünket öregbítse! S ha munkaadó, kérdezzen rá, az illető cserkészmúltjára!

S hogy felismerjük a cserkészt, hordjuk a cserkészjelvényt: övcsaton, zakón, pólón...

Mindenki, akinek van egy kis önbecsülése, azt vallja, hogy valamilyen értékek alapján éli az életét. Minden eszmerendszer, minden közösség úgy tartja, hogy vannak alapértékei, s ezekhez igazítják életüket a tagjaik is. Sok esetben nem vagyunk az alapítók, a közösség létrehozóinak kortársai, barátai. Nincsenek mögöttünk például közös táborozások, hosszú, nyári éjszakákba nyúló beszélgetések, vagy együttes munkával elért eredmények. Elképzeléseiket, az értékek helyét és okát abból kell megértenünk, amit maguk után hagytak: írásokban megosztott gondolatok, beszámolók, fényképek, esetleg filmek – s számos legenda. S közben az idő előrehaladtával a világunk is változik.

Az újítók, a forradalmárok is alkothatnak értékállót. Mint ahogy a fontolva haladók, a régi korok embereinek tűnők is képviselhetik maradandó értékrendjüket, ezzel alkotva olyat, ami környezetük hasznára válik. Egyetlen dolog azonban nagyon fontos: legyen hiteles az adott értékrend képviselője. Így lehet értékálló egy gondolat akkor is, ha merőben újszerű, és akkor is, ha egy régen lefektetett eszme szerinti. Mekkora lépés volt a lovaglás-lovaskocsi-szekerek-hintók-fiakerek világában a gépjármű! Teljesen újszerű, és mégis értéket teremtő, értékálló találmány. Pedig forradalmian új gondolat volt a maga idejében. Ez jó példája annak, hogy a folyamatosan a régi sémákban gondolkodás sem jó út, azonban az értékrendet nem változtathatja meg egy új gondolat.

Az újdonság azonban önmagában nem érték. Sok esetben persze lehet az újdonság sokkal jobb, de lehet csupán csak meghökkentő is, mellőzve minden előrébb vivő gondolatot. Mindezek mellett pedig van, hogy valami olyan dolgot mutatnak be újnak, amivel igazából semmi nem változik, tehát nem teremt új értékeket, a régieket viszont el hivatott törölni. Vannak korszakalkotó gondolatok, amelyeknek ki kell állni az értékek próbáját. Vajon az értékeink, értékrendünk és a vágyaink összhangban vannak? Értékállót alkotunk, amikor gondolatainkat megosztjuk? Érdemes minden ilyet azzal az alázattal kezdeni, hogy egyéni vágyainkat, terveinket az értékrendünkkel (és azok meghatározóival és képviselőikkel) összevetjük? Azt gondolom, igen. Hiszen ha ez a kettő harmonizál, akkor születhet magasabb rendű eredmény. Azonban ha látjuk a törést, magunkat kell megvizsgálni: tényleg ez a környezetünk, közösségünk legjobb szolgálata? Vagy előtérbe kerültek az egyéni érdekek? Ha viszont választ találtunk kérdéseinkre, meggyőződtünk a harmóniáról, és tiszta lelkiismerettel tudunk kiállni terveink mellett, akkor tegyük – még ha szokatlan, vagy némelyek számára akár érthetetlen is!

"Amikor huszonnégy órával hamarabb van igazunk, mint az emberek többségének, huszonnégy óra hosszat bolondnak néznek minket." (Rivarol)

Ha azonban az előre látható törés ellenére erőltetjük magunkat, elképzeléseinket, a „rianás” végigszalad, s mindent veszélybe sodor: saját magunkat, értékeket, közösségeket, embereket, hitelességet… S hajtogathatjuk a magunk igazát, ott lesz előttünk a csupasz valóság, és a kérdések: miért is tesszük, tettük ezt? Mi volt a valódi cél?

Megérteni kell a másikat, s nem megváltoztatni. Értelmezni kell az alapítók szavait, s nem átírni, ha épp nem értjük, nem tudjuk, hogyan használjuk jól abban a korban, világban, amiben mi élünk, és ha nem tudunk helyette olyat, ami értéket ad, s nem csak változást. Soha ne higgyük azt, hogy a világunk alapjaiban változik –nincsen „mai világ”, mert a világot mi alakítjuk. Tenni kell érte, hogy olyan legyen, amiben az értékeink valóságossá, kézzel foghatóvá válnak. És eközben ragaszkodnunk kell az alapokhoz, és ahhoz, amit a közösségünk alapjaiként az elindítói megfogalmaztak. Alázattal kell olvasnunk, értelmeznünk, helyére tennünk az adott korban, és valóra váltanunk. Akkor is, ha ez kutya nehéz! Akkor is, amikor tetteink nyomán szembesülünk az útról való letérésnek! Akkor is, ha olykor vissza kell térni az alapokhoz, újra megérteni, értelezni azokat tiszta szívvel, nyitott elmével. Egy jó alapra lehet építkezni, akár új emeleteket is felhúzni. De ha jó alap nélkül próbálunk mindig új és új szintet felhúzni, romba dőlhet az egész építmény.

 
Köszönet azoknak, akik vállalták az alapítói szerepet, s elmondták gondolataikat. „Tiszteld a régi mestereket!” (Hobo) – ők megéltek már sokmindent, s tapasztalatuk mutatja, hogy az értékek mentén nincsen új a Nap alatt. S közben tegyük meg azt, amit meg kell tennünk, mert van feladatunk: „Hagyj jeleket magad után az úton!” (Hobo) – mindezt úgy, hogy az alapokból táplálkozva építsük környezetünket, közösségeinket, s hagyjuk jobban magunk mögött a világot, mint ahogy találtuk. Köszönöm Bi-Pi-nek ezt a feladatot, amit kért  ajándékként magának, és amire a születésnapján kiemelten gondolunk!

Mindet kezdet lehet nehéz. Ismeretlenbe belevágni egyfelől lehet félelmetes, mert nem tudjuk, mit kezdünk el, másfelől inspiráló, mert valami olyat alkothatunk, ami túlmutat az eddigieken.

Most ilyen ismeretlenbe vágom a fejszémet: mostantól blogot írok. Jelentsen ez bármit is. Mert bármiről lehet bárkinek blogot írnia. S megnézve sok-sok ilyen oldalt, tájékozódva a műfajról azt látom, hogy hihetetlen szabadságot ad arra, hogy az ember a világ elé terítse gondolatait. „Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt!” (Hobo)

Biztos vagyok abban, hogy sem a bölcsek köve, sem a teljes igazság nincsen nálam. Azonban azt is tudom, hogy a gondolat és a kimondott szó is bír teremtő erővel. „De jobb lesz az úgy, hogy látom, ha hiszem.” (Sziámi)

Ezért tartom jónak, ha elérhetővé és mérlegelhetővé tesszük gondolatainkat. S ezzel találunk számos embert, akinek van hasonló gondolata, vagy rávezetjük arra, hogy mondja el a saját meglátásait, s a legizgalmasabb, amikor tiszteletteljes vitába szállhatunk egymással, gazdagítva egymás érvrendszerit, s megvilágítjuk ugyanazt a gondolatot, meglátást egy másik szempontból. Ennek építőhatásához kell egy nyitottság, és az eddig szilárdnak hitt tudástárunk átrendezésnek képessége. Ez egy folyamatos tanulás: megformálni, megfogalmazni, megérteni, megfontolni… elég sok tennivalót sikerül egy bloggal kicsiholni. Mindezt sok tisztelettel, mert „Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletreméltó” (Hobo)

Ennek a blognak nincsen előre megkötött kerete. Lehet benne beszámolni átélt élményekről, lehet egy jó receptet megosztani, lehet egy morfondírozást a világ elé tárni, lehet magamra vagy a világra adott válasznak is helye benne, vagy egy megosztani kívánt üzenet, esetleg egy elgondolkodtató írás. Még csak azt sem ígérem, hogy én írom mindet. Hiszen a világról alkotott kép kialakulásában elmondhatatlanul nagy szerepet játszanak az előttünk járók, a példáknak tekintettek, azok, akikre felnézünk, és akiknek megbízunk az értékítéletében – ezért idézhetünk tőlük is, megmutatva, hogy a világunkban milyen helyet kapnak ők: „Tiszteld a régi mestereket!” (Hobo)

Ez az oldal lesz a személyes látóterem bemutatója, nézőpontom megosztója, a mindennapokat megéneklő bluesom elmondója, hiszen azt mondta a Csavargók könyve: „Hagyj jeleket magad után az úton!” (Hobo)