Mindet kezdet lehet nehéz. Ismeretlenbe belevágni egyfelől lehet félelmetes, mert nem tudjuk, mit kezdünk el, másfelől inspiráló, mert valami olyat alkothatunk, ami túlmutat az eddigieken.

Most ilyen ismeretlenbe vágom a fejszémet: mostantól blogot írok. Jelentsen ez bármit is. Mert bármiről lehet bárkinek blogot írnia. S megnézve sok-sok ilyen oldalt, tájékozódva a műfajról azt látom, hogy hihetetlen szabadságot ad arra, hogy az ember a világ elé terítse gondolatait. „Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt!” (Hobo)

Biztos vagyok abban, hogy sem a bölcsek köve, sem a teljes igazság nincsen nálam. Azonban azt is tudom, hogy a gondolat és a kimondott szó is bír teremtő erővel. „De jobb lesz az úgy, hogy látom, ha hiszem.” (Sziámi)

Ezért tartom jónak, ha elérhetővé és mérlegelhetővé tesszük gondolatainkat. S ezzel találunk számos embert, akinek van hasonló gondolata, vagy rávezetjük arra, hogy mondja el a saját meglátásait, s a legizgalmasabb, amikor tiszteletteljes vitába szállhatunk egymással, gazdagítva egymás érvrendszerit, s megvilágítjuk ugyanazt a gondolatot, meglátást egy másik szempontból. Ennek építőhatásához kell egy nyitottság, és az eddig szilárdnak hitt tudástárunk átrendezésnek képessége. Ez egy folyamatos tanulás: megformálni, megfogalmazni, megérteni, megfontolni… elég sok tennivalót sikerül egy bloggal kicsiholni. Mindezt sok tisztelettel, mert „Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletreméltó” (Hobo)

Ennek a blognak nincsen előre megkötött kerete. Lehet benne beszámolni átélt élményekről, lehet egy jó receptet megosztani, lehet egy morfondírozást a világ elé tárni, lehet magamra vagy a világra adott válasznak is helye benne, vagy egy megosztani kívánt üzenet, esetleg egy elgondolkodtató írás. Még csak azt sem ígérem, hogy én írom mindet. Hiszen a világról alkotott kép kialakulásában elmondhatatlanul nagy szerepet játszanak az előttünk járók, a példáknak tekintettek, azok, akikre felnézünk, és akiknek megbízunk az értékítéletében – ezért idézhetünk tőlük is, megmutatva, hogy a világunkban milyen helyet kapnak ők: „Tiszteld a régi mestereket!” (Hobo)

Ez az oldal lesz a személyes látóterem bemutatója, nézőpontom megosztója, a mindennapokat megéneklő bluesom elmondója, hiszen azt mondta a Csavargók könyve: „Hagyj jeleket magad után az úton!” (Hobo)