5 évvel ezelőtt, augusztus 11-én, kicsiny, 300 fős csapatunk felébredt, megreggelizett, s nekikezdett annak, amire két és fél évet készültünk. NNT2013 első napja volt. Magyar cserkészek gyűltek össze,a világ számos pontjáról.

Másnap, amikor a zászlót felvontuk, ennyien voltunk (Te is ott vagy?):

Megérkeztünk. Mire is?

Hogyan máshogy ünnepelhetnék a cserkészek a Magyar Cserkészszövetség alakulásának 100. évfordulóját, mint egy nemzeti nagytáborral? Cserkészéletünk leghatékonyabb nevelési helyzete, ahol egy, a megszokott környezettől eltérő helyzetben kap lehetőséget a cserkészünk, hogy talpraesettségét, tudását, kapcsolatait és elszántságát felhasználva megtanulja, mennyi mindenre képes a közösség és az egyénösszefogása által.

Az alapötlet a mai napig a legjobb a nevelés szempontjából: létező kisközösségeket hívtunk, és ezek az őrsök különböző helyről érkezve alkottak egy-egy rajtábort (kb. 40 fős tábort). Így kaptak az altáborparancsnokok 400-500 cserkészből álló altáborokat.

Az ezt megelőző Nemzeti Nagytábort 1926-ban tartottuk, így viszonylag kevés olyan vezető volt, aki az előzőt is láthatta. De nem sokkal korábban volt a V4 országok közös tábora, s Lakatos Gergely csst. (442.) és törzsének tapasztalatait is felhasználhattuk, illetve azt azt megelőző, hazai rendezésű V4 dzsembori parancsnoka is a törzsben volt.

A vágyunk, hogy a sokat puffogtatott "összmagyarság" érzését megéljük, eléggé felemásra sikerült. A magyar cserkészszövetségek vezetőségének az elképzelést bemutattuk, s kifogást nem emeltek ellene. Az erdélyi cserkésztestvérek közös akarattal érkeztek, mert itt akartak lenni. De volt olyan szövetség,a hol májusban vették észre, hogy erről a táborról a csapataikat, vezetőségüket "elfelejtették" tájékoztatni. S sajnos a vági tutajtábor (1913.) emléktáborának részvevői sem jöttek át teljes létszámban, pedig itt lett volna a helyük. Hiányoztak a Kárpát-medence többi népeinek cserkészei, pedig hívtuk őket. Mert itt lett volna a helyük a felvidéki szlovákoknak és ruszinoknak, az erdélyi románoknak, a délvidéki szerbeknek, az őrvidéki osztrákoknak, és a horvátoknak, szlovéneknek. Örültünk a lengyeleknek, egyiptomiaknak és az ukrán cserkésszövetségtől érkezett vendégnek. S jó volt,hogy a záráson ott volt a magyar cserkészeket összefogó fórum elnöke. Köszönöm Lendvai-Lintner Imre cscst!

Számos izgalmas kihívással néztünk szembe a tábor előkészítésekor is, és alatta is. Legjobb tudásunk szerint tettük a dolgunkat, (ahogy mifelénk mondjuk, teljesítettük kötelességünket), s kaptunk visszajelzésként komolyan elgondolkodtatót, fájóan igaztalant, és örömteli ezerféleségben lelkesedőt. Köszönet érte!

Hihetetlenül izgalmas volt olvasni a közösségi média felületén mindenfajta bejegyzéseket, amelyekkel az otthon maradtak, a szülők, a támogatók és a nekünk szurkolók tették az NNT2013-at gazdagabbá. S sokszor keményen tükröt is tartottak. Amikor a kiscserkészek hazamentek 5 nap után, a Hangyakirálynő a közösségi oldalon is elköszönt tőlük, s remélte hazaértek épségben. Ahogy egyik szülő írta, ezen felül haza is hoztak minden ruhát tisztán... nem mi mostuk ki :) 400+ alsótagozatos kiscserkésszel a búcsúzás a legfelemelőbb :)

Jó volt megtapasztalni az erdélyire vett figurával működtetett Gödöllő altbor életét ('hjsze két féle székely zászló a kapun), szembesülni a nevekből eredő félreértésekkel (Tulipán őrs jelenléte és Tulipán Örs aláírása a TÁMOP lapokon), megharcolni cserkésztestvéri szeretettel a vezetők közötti véleménykülönbségeket (fekvőrendőr - khmmm...), látni több tucat eltérő hacukájú lelki szakmunkást a lelki napon (papok, lelkészek, szerzetesek, stb.), élvezni a Magyar Honvédség G osztály Mercédeszét ("mehetünk toronyiránt?" - a gépjárművezető is élvezte a terepet és a járművet), mint tábori VIP autót az altáborparancsnokoknak, elismerést kapni a Magyar Honvédség vezérkari főnökétől a táborainkért ("ilyet kellene tudni a katonáinknak is"), táncházak és koncertek, szakági programok a vadonlakóktól a vízicserkészekig, végighallgatni minden reggel a munkacsoportok eligazítását, fogadni a Szent Korona másolatát, látni az MCsSz Országos Elnökét (aki evangélikus lelkész) a váci püspök vezette misén énekelni a kórusban, a megmarad ételt elvinni a faluba, s odaadni az ottaniaknak (pár napig nem mentek vásárolni), látni megérkezni vasárnap három kisautóban 700-700 liter kakaót ("nem kevertük, amíg ideér, felrázódik rendesen"), gondolkodni az első napon elveszettek ügyében (reggelre mindenki meglett, csak a táborhelyen tévedtek el), éjjel 3-kor háromféle meleg étkezésből választani mosolygós GH-sok kínálásban, cserkészzenekarral énekelni 3.600-an a cserkészindulót (amit senki nem vett fel, mert elvarázsolta az élmény), tapsrendeket tanulni az egyiptomi vendégektől, a tábor körüli balesetekhez hol mentővel, hol pappal kivonulni, újrafesteni az ócsai óvoda kerítését, s rátenni egy picinyke táblát, s utána még évekkel is látnia jelvényt az egyenruhákon, utótalálkozókról hallani... egyszóval megélni mindezt.

Amikor valakinek megmutatjuk, odaajándékozzuk az albumot, keresi benne a nevét. Mert aki ott volt, annak nagy élményt adott!

Köszönet a bordó pólós törzs munkájáért!

Edöcsény András # cst. (442.) - aki elkezdte a törzset összeszedni,s projekttechnikával az ezernyi szálat összekötve, egy kézben tartva, végiggondolt döntéseket hozva a közös sikerért.

Zsidi Kristóf csst. (320.) - a csendesen dolgozó titkár, akitől mindig, mindent megkaphattunk a korábbi döntésekről, kérdésekről, akinél a teljes adattár rendelkezésre állt, s akivel több éven át minden pénteken együtt reggeliztem - egy idő után már csak magunk épülésére, az NNT2013 után.

Kovács András őv. (1909.) - kétszemélyes munkacsoportjával intézte a tábor minden pénzügyét, számláját, s tette mindezt szinte láthatatlanul. Szinte, mert András jelenlétét nem lehet nem észrevenni, nevetésével, aggódó tekintetével, megoldáskeresésével volt legnagyobb támaszunk. De munkájának köszönhetően semmiféle fennakadást nem tapasztaltunk pénzügyekben.

Lendvay Endre # cst. (1909.) - sok szövegel, sok átgondoltsággal, a szimulációs gyakorlatot levezetve, a logisztika minden baját magára húzva... s közben is végig mosolyogva. Ételtől a fürdőig, sátortól a szállításig, minden ami kell itt.

Pótor József # cst. (304.) - izgalmas kérdéseivel, felvetéseivel közösen gondolkodni vele, s látni azt, hogy betegen is végigcsinálta az embereket kezelő munkacsoportjával a vállalt kötelességeit. Jókat kérdezett, s jó volt vele gondolkodni a megoldásokon. S mint dzsemborit járt ember (hármat is látott mára :), hozta a tapasztalatait és megoldásai javaslatait.

dr. Szubert László csst. (831.) - diplomáciában edződve volt felelőse a vendégeknek - akár valamilyen tisztséget betöltő, akár nem magyar ajkú. S izgalmasak voltak a viták, hogy vajon mit és hogyan adjunk a VIP keretein belül.

Ugron Ákos # cst. (800.) - és két jobbkeze Nováky Dénes (1000.) és Sztrakay Ferenc # cst. (173.), akik a táborhelyet feltérképezték, a fát megszerezték, és engedélyeztettek mindent. A hely nem a miénk volt, de gondos gazdaként vigyáztak mind a két irányba - a területre és a táborozókra.

Ambrus Mariann csst. (105.) - a jog útvesztőinek Ariadnéja. Mert "mi csak táborozunk", de hogy ennek a jogi hátteréhez mi minden kell - adatvédelemtől menekülési terv kötelezettségig minden.

Bencze Dávid csst. (25.) - programok kidolgozásáért felelt, s novemberben még látszott, milyen jó gondolatok vannak benne. Nyárra magányossá vált Balog Ákos csst. (1507.) kettősével, és ők dolgoztak sokat, hogy legyen program.

Bogsch Mihály csst. (831.) - van, aki mentőautóval érkezik egy táborba. S nem is volt semmi baj, mert ott voltak - néha jobban felkészülve, mint a honvédségi mentőautós. S mára már a cserkész-orvosok csapatát fogja össze.

Ecseri Miklós cst. (442.) - aki tesztelte mindazt, amit kitaláltunk. Mert mi értjük, akik írtuk, kigondoltuk. S érti a címzett is? Volt hogy nem, de erre rávilágított.

Kincs Gergely csst. (1108.) - "hogy elnyugodjunk biztonságban, békén", a biztonságiak feleltek. Bár fegyverszobát nem kaptunk, a tábort végigcsináltuk baj nélkül, mert volt, aki vigyázzon ránk.

Réder Kristóf csst. (148.) - "communicare necesse est!" S mentek a képek,a  filmek, a közösségi média, s minden beeső újságírót fogadtak. Volt, aki tömeges képkészítésre volt ráállítva, volt, aki megrendelésre dolgozott. De minden reggel megalapozták a jókedvet a reggeli eligazításukkal, s minden este néztük az aznapi termést.

Hatalmas élmény volt veletek dolgozni! S köszönet a megvalósításban részvevő több száz önkéntesnek (köztük Mefisztónak, aki nem cserkész, egy vállalt igazgatója, de itt volt), és a Honvédség szakembereinek (közük a mogorva gépjárművezetőnek, akinek kislánya az idevezénylést követően a Hangyafarmban volt, s apjának még köszöni is elfelejtett; a műszakiaknak, akik építették a tábort velünk (Harcsa: "Nem mondom el senkinek, mit csináltatok, mert én sem hiszem el, pedig itt voltam."); a gépjárművezetőknek és külön köszönet Steigler József ezredes úrnak (aki mindenhol "Balu, cserkésztiszt úr" bemutatással vitt körbe); és Hámori Éva főtörzszászlósnak, aki az ócsai bázis parancsnokaként figyelte táborunkat az aggódás és  a feloldódott öröm között cikázva. Köszönjük Bukodi Károly polgármester és Ócsa támogatását/elviselésünket (azóta van cserkészcsapat Ócsán is!).

S a megvalósítók? Sok száz cserkésztiszt, segédtiszt és őrsvezető.

Németh-Nagy Melinda # cst. (412.) - a Hangyafarm királynője, a kiscserkészek sárga pólós vezére.

Szentirmai Cilu cst. (100/ö.) - az öregcserkészek összefogója, a barna pólósok irányítója.

Bernáth Richárd # cst. (784.) - Megyer parancsnoka, akiknél még hinta is épült, egyik zöld pólós csapat vezetője. (Megyeren volt az első Nemzeti Nagytábor 1926-ban.)

Borka Botond # csv. (RMCsSz 104.) - Gödöllő erdélyi parancsnoka, 'hjsze jó volt! A másik zöld pólós csapat feje. (Gödöllőn volt a IV. világdzsembori 1933-ban.)

Heizler Norbert # cst. (25.) - Alsópél parancsnoka, külföldi vendégekkel tarkított kék pólós kószák vezetője. (Alsópélen volt az első magyarországi cserkésztábor 1910-ben.)

Hofmann Ferenc # cst. (118.) - Esztergom parancsnoka, aki sok munkatársát is elhozta, hogy a harmadik zöld pólós csapatot összefogják. (Esztergomban volt a Milleneumi emléktábor (MET) 2000-ben.)

Kéri László # cst. (1507.) - a szürke pólós vándor korosztálynak otthont adó Tihany altábor parancsnoka, aki kénytelen volt elviselni, hogy személyes törzsi körletük a média kereszttüzébe került. (1928-ban Tihanyban volt vízicserkész világtalálkozó.)

Szórád Előd # cst. (118.) - a másik kék pólós kósza altábor parancsnoka, akinek pár nap betegség is kijutott. Hárshegy nem látta kárát, s mivel a saját csapatából jöttek a törzsébe sokan, összeszokott banda vezette az altábort. (Hárshegy az első magyar cserkészpark, 1927-1948. között működött.)

Vidovich Kálmán # cst. (298.) - Hédervár ura, akinek a táborhely nem tetszett, így átköltözött másik részre - térképnyomtatás újratervezés :), a negyedik zöld pólós altábor vezetője,akinek még a csapatzászlaja is ott volt a táborban. (Hédervárott, a főcserkész birtokán voltak az első vezetőképző táborok 1922-1927.)

S köszönet Sándor Viktóriának a tábori albumért.

S mi történt? Ez mind, de elmondhatatlan! Át kellett élni, ott kellett lenni. "Jó mulatság, férfimunka volt!

Köszönet az Országos Elnökség támogatásáért, akik nem mindig és mindenben értettek egyet, de közösen végigcsináltuk - hárman, háromszáza, háromezren...végül 4.200-an. S reméljük, a hazavittekből sokan részesültek!