Sokféle könyv kerül a kezünkbe. Számos könyv felüdít, s vannak, amelyek komolyan elgondolkodtatnak. Van, ami megnevettet, s van, ami hetekig forgatja a gondolatainkat. Egyszer olvasottak mellett vannak azok, amelyeket újra s újra előveszünk – hol belenézni, hol újra olvasni.
A könyvek könyve, a Biblia, a Szentírás sokféle dolgot tartalmaz, hol kézzelfoghatóvá teszi a tanítást, hol mozdulatokig pontos leírásokat ad, hol pedig az imádság egyes formáit tartalmazza. Nem véletlen lett a neve az, hogy a könyvek könyve: egyfelől mert könyvekből áll, másfelől, mert felette áll minden más könyvnek.
A könyv egyértelműen azért születik, hogy a szerzője másoknak is elérhetővé tegye gondolatait. Akár világmegváltó gondolatok, akár útmutatók, akár gyakorlatok. De a könyv, legyen az akár kézzel írt, akár másolt, akár ősnyomtatvány vagy akár tömeggyártásban kiadott.
Azonban a kiadó és az író egyaránt felelős azért, amit kiad a kezéből. Hiszen mások nem látják az alkotót vagy az alkotókat, nem látják a mögöttes vívódást, nem ismerik az utat, ami oda vezetett, mire leírja azokat a sorokat. Így a fogalmazásban kell megfelelően dönteni arról, hogy amit leír, az kristálytiszta és félreérthetetlen, vagy többértelmű. Mint az érsek levele, amit a bánnak küldött…
A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki támogatja én nem ellenzem.
Olvasod, magyarázza, ahogy az érdekek diktálják. Mert teljesen ellentétes a központozás által:
A királynőt megölni nem kell, félnetek jó lesz. Ha mindenki támogatja, én nem, ellenzem.
A királynőt megölni. Nem kell félnetek, jó lesz. Ha mindenki támogatja, én nem ellenzem.
1908. január 24-én jelent meg az első kis füzet, ami pár fejezetet tartalmazott. Láthatóan folytatásban gondolkodott a szerző és a kiadó. A szerző egy pár évvel korábban ünnepelt hős (s tudjuk, hogy a hírnév meddig tart a tömeg emlékezetében…), akinek neve és címei egyforma hosszúak voltak. Robert Baden-Powell katonatisztként megírta a tapasztalatai alapján, hogy a talpraesett fiúk nevelését milyen gyakorlatok által lehet elérni – mert ő így tapasztalta.
A Cserkészet fiúknak (Scouting for Boys) a józan ész vezérelte ötlet-, tanmese-, tapasztalat-, és játékgyűjtemény.
Semmiféle neveléstudományi szakkönyvvé nem kívánt válni a szerző szándékai szerint. Láthatóan az a legelemibb vágynak köszönheti létét: „ezeket tapasztaltam, így csináltam. Ismerjétek meg, s döntsétek el, nektek megfelelő-e, segít-e nektek.”
Az eredmény nagy meglepetés lett. A könyv sikerré vált a nem-formális nevelők körében, keresett kiadvány lett kisközösségek vezetői között, és a legnagyobb sikert aratta a célzott rétegben: a fiúk között. Mert egyszerűen fogalmazta meg mondanivalójt, mert életszagú, mert követésre hív és kipróbálásra, mert a mindennapok keretei között történik minden. S mert az első sora már arról szól, hogy az írója érti, kinek szól a könyv.
110 éve ez a kis, hat részes füzetekben megjelent könyvsorozat volt az, ami megfogta sokak szívét, és bár az első kiadás csak egy kis szórakoztató füzetnek látszott kiadása alapján, a valóságban igencsak mély nyomot hagyott sokakban. Olyannyira, hogy a Magyar Királyságban is olyannyira magával ragadott egyeseket, hogy cserkészőrsöket alapítottak, fordítani kezdték, közreadták, s elkezdődött az a közösségi élet, amit a könyv tárgyal. Kevés szerző mondhatja el magáról, hogy könyve nyomán világméretű mozgalom alakult. Ráadásul úgy, hogy ez sem célja, sem vágya nem volt. Hiszen maga a szerző mondta: „Volt egy jó ötletem, közösségek alakultak a nyomában. Most már mozgalommá váltunk, s ha nem vigyázunk, szervezetté válunk.”
Ma a könyv nyomán 40 millióan vallják magukat cserkésznek.
Köztük az a több ezer magyar cserkész, aki a magyar történelem minden nehézségén úrrá lesz, és egymás felé bizalommal fordulva tesz naponta jót a jobb világért. Akiknek a gondolat a jó földbe hullva, sokszor mindenféle jel nélkül is sikerül minden este hálát adni, hogy a közösség része lehet. S igen, vannak azok is, akik a maguk önmegvalósítását látják ebben a „civil szervezetben”…
Akik az alapító könyvét megértették, címek, rangok, „hatalom” nélkül teszik a jót. S a 110 év alatt a könyv sokaknál elérte a célját.
Mindenki, akinek lehetősége van, olvassa el. Újra és újra.
Mindig megtalálva azt, amiben most fejlődnie kellene.
Ez egy igazi, jófajta felfedező leírás, életvitelbeli tanácsadó és súlyos ösztöke. Azért a világért, amit építünk.
