Emléknapja, ünnepen való emlékezésnek akkor van helye, ha valami volt, s annak a közös emlékezetben tartása fontos. Ilyenek a nemzeti ünnepek, az egyházi ünnepek, az állami megemlékezések, a világnapok.
S vannak olyan ünnepek, amelyek élő közösségek élő eseményei. A születésnapok, a keresztelők, a ballagás, a diplomaosztó, a búcsú, a kerület napja…
Az első cserkésztábor 1907. augusztus 1-én kezdődött. Lehetne erre emlékezni, de miért tennénk, amikor a cserkészet azóta létező és élő mozgalom. Mindenhol cserkészekbe botlunk, bár nem mindig ismerjük fel őket. Mert hol is láthatnánk őket? Egyeseket, akik éppen cserkészrendezvényre vagy arról jönnek; táborba vagy táborból utazó rajokat, őrsöket; cserkésznapon a városban több száz cserkész; médiavisszhangot kapó események kapcsán, mint a mai napon a 24. Világdzsembori.
Ezen a napon láthatóbbá válnak a cserkészek. S sokak meglepődnek, hogy ismeri, mint államtitkár, igazgató, postás, tanár, pap vagy lelkész, vállalkozó, orvos, szakács, katona, pincér, rendőr, őstermelő, asztalos, informatikus, tréner… és cserkész. S jön a kérdés, mi is az. Ilyenkor a felkészültek átadják a „Mi fán terem… a cserkészet?” kiadványt (nekem is mindig van a táskámban), s mesélnek élményeikről. A közösségekről, a táborokról, a túrákról, a bajtársiasságról, a tábortűzről, a levelező listákról, az újra és újra egymásra találásról, a tréfás helyzetekről és a komoly beszélgetésekről.
Az első tábor jegyzeteit ismerjük. Akit alapítónkként tisztelünk, Lord Robert Baden-Powell of Gilwell, a mozgalom gondolata nélkül rendezett egy jó kis tábort pár srácnak. Maga érdeklődése vezette: vajon a valóságban működik-e az, amit leírt. Működik.
Élő és létező közösségekről beszélünk. Hiszen annak a tábornak a napirendje, a táborterve a mai napig mintázza a közösségi táboraink menetrendjét. Minden évben újra éljük az első cserkésztábort, s megéljük a közösségeinkben a cserkészélet teljességét – hiszen a táborban semmi más nincsen, mint a cserkészetben való életünk megélése a nap minden percében.
Minden napnak volt témája (reggel képzés, délután játszva gyakorlás...):
- táborverés és forgószínpad
- általános gyakorlati, táborozáshoz szükséges ismeretek
- megfigyelés, becslés
- természetismeret, emberismeret
- lovagiasság
- életmentés, elsősegély
- hazafiasság, történelem
- a tanult anyagból bemutatók és versenyek
S minden napnak volt napirendje:
- ébresztő, mosakodás, reggeli torna
- reggeli
- délelőtti foglalkozások (anyagismeret), fürdés
- ebéd
- csendes pihenő
- délutáni gyakorlatok a délelőtti tanultakból
- délutáni teázás
- vacsora, tábortűz, ima
- takarodó
S ami ott működött, a mai napig működik. Arra kell figyelni, hogy olyan legyen, ami a társaságot érdekli, nekik szóló kihívás. Idén a középiskolás őrseinkkel a Szigetközben eveztünk 80 km-t.
Ezen a napon látványosan felvállalhatjuk cserkész mivoltunkat. Mert egyenruhát veszünk, nyakkendőt kötünk, és abban megyünk munkába, dolgainkat intézni, abban utazunk… s ma a világon több, mint 40 millióan tesszük ezt világszerte, akikből 13 ezren idehaza, további 8 ezer odahaza (határon túli területeken vagy az emigrációban) fejezhetik ki a cserkészethez való tartozásukat. S idehaza további 42 ezren vannak, akik közösségeink életében tevékenyen részt vettek, de mára már más közösségekben tevékenykednek. De tudjuk jól, aki egyszer cserkész lett, mindig is magában hordozza mindazt, amit itt kapott.
S mindeközben Nyugat-Virginiában 45 000 cserkész a világdzsemborink ismerkedik egymással, képviseli a saját nemzeti cserkészetét, hazáját, nemzetét, és mutatja meg a maga egyenruháját, tudását, szokásait, sajátosságait.
A jelképeinkkel is kifejezzük a közösséghez tartozásunkat. Igen, az egyenruhánk is tele van ezekkel a jelképeinkkel, de számos módon kifejezzük a mindennapi ruházatunkban, viselkedésünkben is. A cserkésznadrágon a cserkészjelvény; a cserkészövet mindennapi viseletként hordjuk; kalapot viselünk nyáron, mert tényleg árnyékot vet; ezernyi tábori és csapatpóló képezi a ruházatunk részeit; vagy egy-egy ruhadarabra varrt jelvények által. Ezek felismerése a cserkészjelszó szerinti viselkedést kívánja: Légy résen! Mert ezek a kevésbé hivalkodó megjelenések.
Vannak olyan jelünk is, amit használunk, könnyebben felfedezhető, csak talán néha érthetetlen. Mint a balkezes kézfogás, a cserkészjel mutatása (ez nem a cserkészjelvény), vagy a képzési jelvények hordása – mert ezek lehetnek nyakláncok is, azonban számunkra sokkal többet és izgalmasabbat mutatnak – hiszen ez a mi közös tudásunk adja meg a többletét.
Ezt írja Baden-Powell az egyenruhánkról:
„Mindennapi ruha
Cserkészvezetőnek nincs rá szüksége
EZT a vonaton írom, ahol tizenegy társammal tömörülök a kocsiban, nincs hely a poggyásznak, az állomáson nincs hordár vagy taxi, hogy vigye, ha lenne – és legalább egyhetes útra indulok.
A „markolómat” viszem magammal, ahogy az amerikaiak mondják, vagyis a kézi utazótáskámat: néhány szükséges apró holmi van benne, de más ruha nincs. Az a hétköznapi ruha, amit most is viselek, az út különféle eseményein mind meg fog felelni. A vonatút mellett várhatóan táborozni is fogok egy vagy két napig. Reszt veszek egy konferencián és egy nagy gyűlésen is. Remélhetőleg módom lesz pár éjszakát a barátaimmal eltölteni, és esetleg néhány órát horgászni is. A háború előtt bizonyára egy csomó poggyászt akartam volna magammal hozni, hogy ellásson a szükséges polgári ruházattal: esti ruhák, horgászruha és egyenruha.
Mivel ez a helyzet, hétköznapi ruhámban megyek, amely egyformán megfelel mindezen helyzetekben: ez pedig a cserkesz egyenruha.
Minthogy egyenruhánk mar a Buckingham-palotában is megütötte a szintet, amikor egyik vezetőtisztünk nemrég abban jelent meg, hogy átvegye a királytól a cserkészekkel végzett munkájáért kapott kitüntetést, így biztosan elég jó lesz ahhoz is, hogy bárhol másutt is elfogadjak.
Bar… Nos, a minap megjegyzést kellett tennem a The Scoutban néhány általam látott cserkesz slampos öltözetére, es a magam részéről teljesen biztos vagyok benne, hogy vezetőjük (bár őt nem láttam) szinten nem öltözködik helyesen vagy jól.
A csinos es részletekben is szabályos egyenruha kicsinyeskedésre alkalmas apróságnak tűnik ugyan, de nagy szerepe van az önbecsülés kifejlesztésében, és rengeteget jelent a mozgalom hírneve szempontjából is azoknál a kívülállóknál, akik abból ítélnek, amit latnak.
Ez főleg példaadás kérdése. Mutass nekem egy lompos csapatot, és játszva „kisherlockholmeskodom”, hogy lompos a vezetője. Gondolj erre, cserkeszvezető, amikor felpróbálod az egyenruhád, vagy hetykén félrecsapod a kalapod! Te vagy fiaid mintakepe, és eleganciád rajtuk fog tükröződni."
- szeptember
(BP's Horizont - fordította Babos Gábor cst. (1507.))
S mindezt miért? Mert számunkra a közösség; a közösség közös eszméi; az alapértékeink, amik életünk értékrendjének keretét adják; és az értékrendünkre épített élet melletti elköteleződésünk nagyon fontos. S ennek kifejezése minden közösségben fontos. Ahogy a katonák, a selmeci diákok, a bírók, a papok és lelkészek, az erdészek… egyenruhája is azt fejezi ki, hogy az ott fontosnak tartott értékek, a közösséghez tartozás kölcsönösen fontos.
Boldog Nyakkendő Napot!
